Kedvenceim!!!
Az élet olyan mint a felleges ég. Néha Nap ragyog rajta s boldogok vagyunk, Néha sötét felhő halad ét rajta, S szomorkodunk!
"Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal!"
Indián vers
"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
„Olyan furcsák, vagyunk
Mi emberek
A szemünk sír az ajkunk
Nevet,
Egymásról azt hisszük
Boldog talán,
S irigykedünk egy-egy
Vidám szaván.
Azt hisszük, ha másik
Szeme ragyog
Gondolatai is tiszták szabadok
S nem vesszük, dehogy,
Dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó
Szemében
Különösek vagyunk mi
Emberek
A szemünk sír, az ajkunk nevet,
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk,
Amikor nevetünk”
Az Őrültség meghívója
Az Őrültség úgy gondolta hogy meghívja a barátait egy kávéra.
A kávézást követően az Őröltség javasolja:
Játszunk bújócskát ?
„ Bújócskát? Az meg micsoda? Kérdezte a Kíváncsiság
A bújócska egy játék. Én elszámolok százig, ti meg elbújtok. Amikor végzek a számolással, keresni kezdek, s akit először megtalálok ő lesz a következő hunyó.
Mindegyikük elfogadja, kivéve a Félelmet, és a Lustaságot.
’ 1,2,3 Az Őrültség elkezdte a számolást.
A Sietség rejtőzött el elsőként, az első adandó rejtekhelyre.
A Félénkség, most is félénken, mint mindig egy csoport fa közé rejtőzött.
Az Öröm a kertbe futott.
A Szomorúság elkezdett sírni, mert nem talált megfelelő sarkot a rejtőzködéshez.
Az Irigység a Győzelemmel társult, s együtt bújtak meg egy kő mögött.
Az Elkeseredés látva hogy az Őrültség már 99-nél tart elkeseredett.
Száz, kiáltotta az Őrültség, Elkezdek keresgélni.
Az első akit megtaláltak a Kíváncsiság volt mivel nem tudta visszatartani magát, hogy ne nézzen ki, ki lesz az első akit megtalálnak.
Másik irányba nézve az Őrültség meglátta amint a Kétely egy kerítés fölött azon tanakodik melyik oldal lenne megfelelőbb az elrejtőzködésre.
Így haladva megtalálta az Örömöt, a Szomorúságot, és a Félénkséget..
Amikor mind összegyűltek Kíváncsiság megkérdezte: „ Hol van a Szerelem? „
Senki nem látta.
Az Őrültség elkezdte keresni.
Kereste a hegy tetején , a folyókban, a sziklák alatt.
De nem találta a Szerelmet
Egyszer csak a nagy keresésben meglátott egy rózsabokrot, fogott eg darab fát és elkezdte az ágak között keresgélni, amikor hirtelen egy kiáltást hallott.
A Szerelem volt az , aki azért kiáltott mert egy tüske kiszúrta a szemét.
AZ Őrültség nem tudta mitévő legyen.
Bocsánatot kért és könyörgött a Szerelemnek , hogy bocsásson meg neki, s végén még azt is megígérte neki hogy örökké kísérni fogja.
A Szerelem elfogadta a bocsánatkérést.
Így ma a Szerelem vak, és örökké Őrültség kíséri.
Küldd el bárkinek, akinek el szeretnéd mesélni ezt a történetet, akár este, amikor a nap zajai már elcsendesednek, és a felébrednek a lelkek.
Küldd tovább mert kedvelsz valakit. A Boldogság olyan mint a mosoly, nem kerül semmibe annak aki adja ,de nagyon soka ér annak aki kapja.
|